1. Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.
2. Ekkor íme, egy Zakeus nevû férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,
3. szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetû volt.
4. Elõre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa õt, mert arra kellett elmennie.
5. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta õt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«
6. Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.
7. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bûnös embernél száll meg!«
8. Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.»
9. Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen õ is Ábrahám fia.
10. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.« Példabeszéd a kiosztott pénzről
11. Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
12. Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.
13. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: `Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!'
14. Alattvalói azonban gyûlölték õt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: `Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!'
15. Õ azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
16. Jött az elsõ, és azt mondta: `Uram, a mínád tíz mínát hozott.'
17. Erre azt mondta neki: `Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hû voltál, hatalmad lesz tíz város felett.'
18. Jött a második is, és így szólt: `Uram, a mínád öt mínát nyert.'
19. Ennek is azt mondta: `Uralkodj öt város felett.'
20. Aztán jött a következõ, és így szólt: `Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendõmben,
21. mert féltem tõled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.'
22. Azt mondta neki: `A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.
23. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?'
24. Majd így szólt az ott állókhoz: `Vegyétek el tõle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.'
25. Azok így szóltak: `Uram, annak már tíz mínája van.'
26. Mondom nektek: `Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem elõtt!'«
28. Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.
29. Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
30. ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.
31. Ha pedig valaki megkérdezi tõletek: `Miért oldjátok el?' – mondjátok neki: `Az Úrnak szüksége van rá.'«
32. A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.
33. Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tõlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«
34. Õk azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«
35. És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.
36. Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.
37. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.
38. Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsõség a magasságban!«
39. A tömegbõl néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«
40. Õ azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«
41. Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:
42. »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elõl.
43. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelõl.
44. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«
45. Azután bement a templomba, és kezdte kiûzni az árusokat.
46. Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek«.
47. Mindennap tanított a templomban. A fõpapok, az írástudók és a nép vezetõi az életére törtek,
48. de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.
| 
