1. Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a fõpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2. és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«
3. Õ így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tõletek valamit: Mondjátok meg nekem,
4. János keresztsége a mennybõl való volt-e vagy az emberektõl?«
5. Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: `A mennybõl volt', azt fogja felelni: `Miért nem hittetek hát neki?'
6. Ha pedig azt mondjuk: `Az emberektõl', akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta.«
7. Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.
8. Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.« Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről
9. A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szõlõt ültetett. Kiadta bérbe a szõlõmûveseknek, azután elutazott hosszabb idõre.
10. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szõlõmûvesekhez, hogy a szõlõ termésébõl adják oda neki a ráesõ részt. De a szõlõmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.
11. Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.
12. Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13. Akkor a szõlõ ura így szólt: `Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; õt talán megbecsülik.'
14. A szõlõmûvesek azonban, amikor meglátták õt, így tanakodtak maguk között: `Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!'
15. Aztán kidobták õt a szõlõbõl és megölték. Mit tesz velük ezután a szõlõ ura?
16. Odamegy és elpusztítja azokat a szõlõmûveseket, a szõlõt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tõlünk!«
17. Õ azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: `A kõ, amelyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett'?
18. Mindaz, aki erre a kõre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«
19. Abban az órában a fõpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptõl; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
20. Hogy szemmel tartsák õt, megfigyelõket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák õt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
21. Ezek megkérdezték tõle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«
23. Õ észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
24. »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«
25. Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«
26. Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép elõtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
27. Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték õt:
28. »Mester, Mózes elõírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
29. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt gyermek nélkül.
31. majd a harmadik vette feleségül õt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.
32. Végül meghalt az asszony is.
33. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«
34. Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.
35. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
36. hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.
37. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat `Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének' mondta.
38. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élõké, hiszen mindenki érte él.«
39. Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«
40. És többé nem mertek kérdezni tõle semmit.
41. Ekkor õ kérdezte meg tõlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,
42. amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: `Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,
43. míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!'
44. Dávid tehát Urának hívja õt. Hogyan lehet akkor az õ fia?«
45. Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
46. »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik õket a tereken, meg az elsõ üléseket a zsinagógákban, és a fõhelyeket a lakomákon.
47. Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«
|