1. Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.
2. A fõpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptõl.
3. Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettõnek.
4. Elment és megbeszélte a fõpapokkal és a templomõrség vezetõivel, hogy hogyan adja õt a kezükbe.
5. Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
6. Õ kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja õt, amikor nincs jelen a tömeg. A húsvéti vacsora előkészítése
7. Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
8. Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«
9. Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«
10. Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek õt abba a házba, ahova bemegy,
11. és mondjátok meg a házigazdának: `A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?'
12. Õ mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«
13. Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
14. Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,
15. és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielõtt szenvednék.
16. Mert mondom nektek: többé nem eszem belõle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«
17. Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.
18. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szõlõ termésébõl, amíg el nem jön az Isten országa.«
19. Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«
20. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.
21. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.
22. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja õt!«
23. Erre õk kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
24. Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.
25. Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevõknek hívatják magukat.
26. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.
27. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
28. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
29. ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,
30. hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. er tagadásának és bűnbánatának megjövendölése
31. Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32. de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerõsítsd testvéreidet.«
33. Õ erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«
34. De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«
35. Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«
36. Õk azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felsõ ruháját, és vegyen kardot.
37. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: `A gonosztevõk közé számították'. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«
38. Erre õk így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Õ pedig azt mondta nekik: »Elég!«
39. Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték õt a tanítványok is.
40. Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
41. Majd mintegy kõhajításnyira eltávolodott tõlük, és térdre borulva így imádkozott:
42. »Atyám! Ha akarod, vedd el tõlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«
43. Ekkor megjelent neki egy angyal az égbõl, és megerõsítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.
44. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.
45. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta õket.
46. Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
47. Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette õket, egy a tizenkettõ közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.
48. Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«
49. Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«
50. Egyikük rá is csapott a fõpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51. De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.
52. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a fõpapoknak, a templomõrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.
53. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«
54. Megragadták tehát õt, és a fõpap házába vitték. Péter pedig messzirõl követte.
55. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.
56. Egy szolgáló meglátta, hogy õ is ott ül a tûznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«
57. De õ tagadta: »Asszony, nem ismerem õt!«
58. Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«
59. Körülbelül egy óra múltán ismét erõsítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«
60. Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«
62. Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. Az őrség kigúnyolja Jézust
63. A férfiak pedig, akik õrizték, gúnyolták és verték õt.
64. Letakarták az arcát, és azt kérdezték tõle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«
65. És egyéb szidalmakkal is illették. Jézus a főtanács előtt
66. Mihelyt megvirradt, egybegyûltek a nép vénei, a fõpapok meg az írástudók, és fõtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«
67. Õ azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;
68. ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.
69. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni«.
70. Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«
71. Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«
| 
