1. Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz.
2. Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy õ a Messiás király.«
3. Pilátus megkérdezte tõle: »Te vagy a zsidók királya?« Õ azt felelte: »Te mondod.«
4. Pilátus erre kijelentette a fõpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.«
5. De azok erõsködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«
6. Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e.
7. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.
8. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna õt látni, mert hallott felõle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz.
9. Hosszasan kérdezgette, õ azonban semmit sem felelt.
10. A fõpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták.
11. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette õt, csúfot ûzött belõle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz.
12. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, elõtte ugyanis haragban voltak egymással.
13. Pilátus pedig összehívta a fõpapokat, a nép vezetõit és a népet,
14. s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam elõttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok.
15. Sõt Heródes sem, mert visszaküldte õt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlõ dolgot nem követett el.
17. és szabadon bocsátom.«
18. Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!«
19. Õt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt.
20. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21. De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg õt!«
22. Õ azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlõ dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.«
23. De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erõsödött.
24. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak.
25. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26. Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenébõl valót, aki a mezõrõl jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27. Nagy népsokaság követte õt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
28. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!
29. Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: `Boldogok a meddõk, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlõk, amelyek nem szoptattak!'
30. Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: `Szakadjatok ránk!' És a halmoknak: `Takarjatok el minket!'
31. Mert ha a zöldellõ fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
32. Vele együtt vittek két gonosztevõt is, hogy kivégezzék.
33. Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették õt ott, és vele a gonosztevõket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
34. Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.« A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk.
35. A nép bámészkodva állt ott, a fõemberek pedig így gúnyolták õt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha õ a Krisztus, az Isten választottja!«
36. A katonák is gúnyolták õt. Odamentek, ecettel kínálták,
37. és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«
38. Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
39. A megfeszített gonosztevõk közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«
40. De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentõl? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!
41. Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.«
42. Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«
43. Õ azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
44. A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.
45. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
46. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« E szavakkal kilehelte a lelkét.
47. Amikor a százados látta, ami történt, dicsõítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«
48. Az egész sokaság, amely összeverõdött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
49. Jézus minden ismerõse, és az asszonyok, akik Galileából követték õt, távolabb állva figyelték mindezt.
50. Volt egy József nevû, derék és igaz férfi, a fõtanács tagja,
51. aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát.
52. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
54. A készület napja volt, és közeledett a szombat.
55. Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét.
56. Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.
| 
