1. A hét elsõ napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2. A követ a sírtól elhengerítve találták.
3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4. Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5. Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élõt a holtak között?
6. Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7. `Az Emberfiának a bûnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.'«
8. Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9. Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévõ többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11. Õk azonban képzelõdésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12. Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13. Aznap ketten közülük egy Emmausz nevû helységbe mentek, amely Jeruzsálemtõl hatvan stádium távolságra volt,
14. s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17. Megszólította õket: »Mirõl beszélgettek egymással útközben?« Õk szomorúan megálltak.
18. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19. Õ megkérdezte tõlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép elõtt.
20. Hogy hogyan adták õt a fõpapok és fõembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg õt.
21. Pedig mi azt reméltük, hogy õ fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23. s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de õt magát nem látták.«
25. Erre õ azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívûek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsõségébe?«
27. És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29. De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenõben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de õ eltûnt a szemük elõl.
32. Õk pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta elõttünk az Írásokat?«
33. Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyûlve találták a tizenegyet és a velük levõket.
34. Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35. Erre õk is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel õt a kenyértöréskor.
36. Amíg ezekrõl beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37. Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38. De õ megkérdezte tõlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39. Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40. Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42. Erre adtak neki egy darab sült halat.
43. Elvette, és a szemük láttára evett belõle.
44. Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46. Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47. A nevében megtérést kell hirdetni a bûnök bocsánatára Jeruzsálemtõl kezdve minden népnek.
48. Ti tanúi vagytok ezeknek.
49. Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erõ benneteket a magasságból.«
50. Ezután kivezette õket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta õket.
51. Áldás közben eltávozott tõlük, és fölvitetett a mennybe.
52. Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53. Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.
| 
