1. Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg õ a Genezáret tava mellett állt.
2. Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belõlük, és mosták a hálóikat.
3. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte õt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!«
5. Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.«
6. És miután ezt megtette, a halaknak oly bõ sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
7. Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek.
8. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok, Uram!«
9. Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el õt és mindazokat, akik vele voltak,
10. hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.«
11. Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték õt.
12. És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte õt: »Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.«
13. Õ pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Azonnal eltávozott róla a lepra.
14. Erre õ meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem »menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.«
15. De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyûlt össze, hogy hallják õt, és meggyógyuljanak betegségeikbõl.
16. Õ azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott.
17. És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálembõl jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson.
18. És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvõ bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni.
19. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetõre, s a tetõn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.
20. Õ pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: »Ember! Bocsánatot nyertek a bûneid.«
21. Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bûnöket más, mint az Isten?«
22. Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Mit gondoltok szívetekben?
23. Mi könnyebb, azt mondani: `Bocsánatot nyertek bûneid', vagy azt mondani: `Kelj fel, és járj'?
24. Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bûnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.«
25. Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
26. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsõítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«
27. Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevû vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: »Kövess engem!«
28. Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte õt.
29. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál.
30. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: »Miért esztek és isztok a vámosokkal és bûnösökkel?«
31. Jézus ezt válaszolta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
32. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bûnösöket a bûnbánatra.« Kérdés a böjtről
33. Azok pedig így szóltak hozzá: »János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.«
34. Ezt válaszolta nekik: »Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amíg velük van a võlegény?
35. Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tõlük a võlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.«
36. És példázatot is mondott nekik: »Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt.
37. És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlõket, és kifolyik az is, meg a tömlõk is tönkremennek.
38. Az új bort új tömlõkbe kell tölteni.
39. És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: `Jobb az ó'.«
| 
