1. Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették.
2. A farizeusok közül egyesek azt mondták: »Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?«
3. Jézus ezt felelte nekik: »Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, õ és akik vele voltak?
4. Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levõknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?«
5. Aztán hozzátette: »Az Emberfia ura a szombatnak.«
6. Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt.
7. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.
8. Õ azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezû emberhez: »Kelj föl és állj a középre!« Az fölkelt és odaállt.
9. Azután Jézus ezt mondta nekik: »Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?«
10. Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az megtette, és meggyógyult a keze.
11. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal. A tizenkettő kiválasztása
12. Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.
13. Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettõt. Ezeket elnevezte apostoloknak:
14. Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15. Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek,
16. Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
17. Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálembõl, Tírusz és Szidon tengermellékérõl,
18. akik eljöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyuljanak betegségeikbõl. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.
19. Az egész tömeg érinteni akarta õt, mert erõ áradt ki belõle, és meggyógyította mindnyájukat.
20. Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: »Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22. Boldogok lesztek, amikor gyûlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért.
23. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
24. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
26. Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
27. Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyûlölnek titeket.
28. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.
29. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem.
30. Adj mindenkinek, aki kér tõled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd.
31. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.
32. Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik.
33. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bûnösök is megteszik.
34. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktõl remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bûnösök is kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert õ jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is.
36. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!
37. Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!
38. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!«
39. Hasonlatot is mondott nekik: »Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?
40. Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.
41. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
42. És hogyan mondhatod testvérednek: `Testvér, hadd vegyem ki szemedbõl a szálkát', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki elõbb a magad szemébõl a gerendát, és majd látni fogsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szemébõl!
43. Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fát gyümölcsérõl ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szõlõt.
45. A jó ember jót hoz elõ szívének jó kincsébõl, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elõ; mert a szív bõségébõl szól a száj.
46. Miért mondjátok nekem: `Uram! Uram!', ha nem cselekszitek, amiket mondok?
47. Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat.
48. Hasonló a házépítõ emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kõsziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.
49. Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.«
| 
