1. Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettõ,
2. és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektõl és a betegségekbõl: Mária, akit Magdolnának hívnak, akibõl hét ördög ment ki,
3. és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették õt vagyonukból. zéd a magvetőről
4. Mikor pedig nagy tömeg gyûlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következõ példabeszédet mondta:
5. »Kiment a magvetõ magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették.
6. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7. A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnõttek vele, és elfojtották.
8. De egy másik a jó földbe estek. Kikelt és százszoros termést hozott.« Amikor ezt elmondta, felkiáltott: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
9. Tanítványai megkérdezték õt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.
10. Õ ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata
11. Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.
12. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükbõl, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
13. A kõsziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.
14. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei késõbb elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.
15. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
16. Senki, aki lámpát gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17. Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne.
18. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amirõl azt gondolja, hogy az övé.«
19. Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt.
20. Szóltak neki: »Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.«
21. Õ azonban ezt felelte nekik: »Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.«
22. Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Keljünk át a tó túlsó partjára!« Elindultak.
23. Amíg hajóztak, õ elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak.
24. Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: »Mester, Mester! Elveszünk!« Õ pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszûntek és lecsendesedtek.
25. Aztán így szólt hozzájuk: »Hol van a ti hitetek?« Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: »Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?«
26. Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van.
27. Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28. Amikor meglátta Jézust, leborult elõtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!«
29. Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben õrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába ûzte.
30. Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg.
31. Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.
32. Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték õt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik.
33. Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt.
34. A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba.
35. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el õket.
36. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott.
37. Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte õt, hogy távozzék el tõlük; mert nagy félelem vett erõt rajtuk. Õ pedig bárkába szállt és visszatért.
38. Az a férfi pedig, akibõl kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte õt ezekkel a szavakkal:
39. »Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.
40. Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta õt, mert mindnyájan vártak rá.
41. És íme, jött egy Jairus nevû férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte õt, hogy jöjjön a házába,
42. mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendõs volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyon-nyomta õt a tömeg.
43. Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani,
44. odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása.
45. Jézus így szólt: »Ki érintett meg engem?« Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: »Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.«
46. Jézus ezt felelte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erõ ment ki belõlem.«
47. Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elõ, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép elõtt, hogy miért érintette meg õt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal.
48. Õ erre azt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!«
49. Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetõjének házából, és azt mondta: »A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!«
50. Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!«
51. Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.
52. Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. Õ így szólt hozzájuk: »Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.«
53. Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54. De õ megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: »Kislány, kelj föl!«
55. Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni.
56. A szülei nagyon elcsodálkoztak; õ pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
| 
