1. Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, õ pedig szokása szerint ismét tanította õket.
2. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tõle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?«
3. Õ így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?«
4. Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk«.
5. Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívûségetek miatt írta nektek e parancsot.
6. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nõvé alkotta õket.
7. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
8. és a kettõ egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test.
9. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!«
10. Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték õt errõl a dologról.
11. Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene.
12. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«
13. Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg õket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták õket.
14. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok õket, mert ilyeneké az Isten országa.
15. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.«
16. Azután karjaiba vette õket, rájuk tette a kezét, és megáldotta õket. A gazdagságról és Jézus követéséről
17. Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett elõtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
18. Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
19. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat! «
20. Az illetõ azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.«
21. Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte õt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!«
22. Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!«
24. A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!
25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.«
26. Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?«
27. Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges«.
28. Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!«
29. Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nõvéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért,
30. százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nõvéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendõ világban pedig az örök életet.
31. Sokan lesznek elsõkbõl utolsók, és utolsókból elsõk.« Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról
32. Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus elõttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettõt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:
33. »Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a fõpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik õt, és átadják a pogányoknak.
34. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«
35. Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.«
36. Õ megkérdezte tõlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?«
37. Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsõségedben.«
38. Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelybõl, amelybõl én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?«
39. Õk azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelybõl, amelybõl én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.
40. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«
41. Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.
42. Jézus azonban magához hívta õket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.
43. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok;
44. aki pedig elsõ akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek.
45. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
46. Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett.
47. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«
48. Sokan leintették õt, hogy hallgasson. Õ azonban annál jobban kiáltozott: »Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«
49. Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják õt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: »Bízzál! Kelj föl, hív téged!«
50. Mire az ledobta a felsõ ruháját, felugrott és odament hozzá.
51. Jézus megszólította és megkérdezte: »Mit akarsz, mit cselekedjek neked?« A vak azt felelte neki: »Mester! Hogy lássak!«
52. Jézus erre azt mondta neki: »Menj, a hited meggyógyított téged.« Erre azonnal látni kezdett, és követte õt az úton.
| 
