1. Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél elõre küldött kettõt a tanítványai közül.
2. Azt mondta nekik: »Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik elõttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide.
3. Ha pedig valaki megkérdezi tõletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.«
4. Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották.
5. Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: »Miért oldjátok el a szamarat?«
6. Õk azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat.
7. A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, õ pedig felült rá.
8. Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
9. Akik elõtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
10. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«
11. Õ pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idõ, kiment Betániába a tizenkettõvel.
12. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett.
13. Meglátott messzirõl egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje.
14. Erre megszólalt, és azt mondta neki: »Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!« A tanítványai hallották ezt.
15. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiûzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta,
16. s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.
17. Azután így tanította õket: »Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.«
18. Mikor a fõpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el õt. Féltek ugyanis tõle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán.
19. Amikor beesteledett, kiment a városból. A hitről
20. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tõbõl kiszáradt.
21. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: »Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.«
22. Jézus ezt felelte nekik: »Higgyetek Istenben!
23. Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!', és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni.
24. Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek.
25. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.
26. Kérdés Jézus hatalmáról
27. Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odamentek hozzá a fõpapok, az írástudók és a vének,
28. és azt mondták neki: »Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?«
29. Jézus így felelt nekik: »Kérdezek tõletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
30. János keresztsége a mennybõl volt vagy az emberektõl? Feleljetek nekem!«
31. Azok így tanakodtak egymás közt: »Ha azt mondjuk, a mennybõl, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki?
32. Ha pedig azt mondjuk: `Az emberektõl'?« Féltek a néptõl, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.
33. Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Jézus erre azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«
| 
