1. Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: »Egy ember szõlõt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlõknek, és idegen földre utazott.
2. Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlõkhöz, hogy hozzon tõlük a szõlõ termésébõl.
3. Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
4. Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették.
5. Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.
6. Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: `A fiamat tiszteletben fogják tartani.'
7. A bérlõk azonban így szóltak egymáshoz: `Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!'
8. Megragadták, megölték és kidobták a szõlõn kívülre.
9. Mit fog ezután tenni a szõlõ ura? Eljön, megöli a bérlõket, a szõlõt pedig másoknak adja.
10. Vagy nem olvastátok az Írást: `A kõ, amelyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett;
11. az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben'?«
12. Ekkor el akarták õt fogni, de féltek a tömegtõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát õt, és elmentek.
13. Késõbb odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják õt beszédében.
14. Odajöttek, azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?«
15. Õ azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: »Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!«
16. Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tõlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.«
17. Erre Jézus azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« És csodálkoztak rajta.
18. Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték õt:
19. »Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.
20. Volt egyszer hét testvér. Az elsõ feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot.
21. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik.
22. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is.
23. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.«
24. Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!
25. Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
26. A halottak felõl pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: `Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?'
27. Õ nem a halottak Istene, hanem az élõké. Így tehát nagyon tévedtek.« Kérdés a főparancsról
28. Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta õket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte õt: »Melyik a legelsõ az összes parancs közül?«
29. Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelsõ ez: `Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!
30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl!' Ez az elsõ parancsolat.
31. A második pedig ez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!' Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.«
32. Az írástudó ekkor azt mondta neki: »Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;
33. és hogy õt szeretni teljes szívbõl és teljes értelembõl és teljes lélekbõl és teljes erõbõl, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égõ és egyéb áldozatnál.«
34. Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: »Nem vagy messze az Isten országától.« Ezután senki sem merte õt többé kérdezni.
35. Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: »Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?
36. Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: `Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felõl foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet'.
37. Ha maga Dávid Urának nevezi õt, akkor hogyan lehet a fia?« S a hatalmas tömeg szívesen hallgatta õt.
38. Õ pedig tanítás közben ezt mondta nekik: »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni,
39. a zsinagógákban az elsõ helyeken ülni, a lakomákon pedig a fõhelyeken.
40. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!«
41. Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be.
42. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két fillért, ami egy krajcár.
43. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba.
44. Mert azok mind abból adtak, amiben bõvelkedtek, ez pedig az õ szegénységébõl bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.«
| 
