1. A fõpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész fõtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak.
2. Pilátus megkérdezte õt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Õ azt felelte neki: »Te mondod.«
3. A fõpapok sok mindennel vádolták õt.
4. Pilátus ezért újra megkérdezte õt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!«
5. De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.
6. Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek.
7. Volt akkor egy Barabás nevû, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el.
8. Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik.
9. Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?«
10. Tudta ugyanis, hogy a fõpapok irigységbõl adták õt a kezébe.
11. A fõpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik.
12. Pilátus újra megkérdezte tõlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?«
13. Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg õt!«
14. Pilátus megkérdezte õket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg õt!«
15. Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
16. Ekkor a katonák bevitték õt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.
17. Felöltöztették bíborruhába, tövisbõl koronát fontak és a fejére tették,
18. azután elkezdték õt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!«
19. Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak elõtte.
20. Miután csúfot ûztek belõle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.
21. Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezõrõl jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
22. Kivitték a Golgota nevû helyre, ami azt jelenti, hogy `Koponyahely'.
23. Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
24. Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon.
25. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették.
26. Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.«
27. Megfeszítettek vele két rablót is,
28. az egyiket jobbról, a másikat balról.
29. Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták õt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted,
30. mentsd meg magadat, szállj le a keresztrõl!«
31. Ugyanígy a fõpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!
32. A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták õt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
33. A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
34. A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
35. Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.«
36. Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tûzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye õt!«
37. Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
38. Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülrõl egészen az aljáig.
39. Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
40. Asszonyok is voltak, akik messzirõl figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme,
41. akik, amikor még Galileában járt, követték õt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
42. Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat elõtti nap volt –,
43. odajött az arimateai József, egy elõkelõ tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
44. Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e.
45. Amikor a századostól megbizonyosodott errõl, Józsefnek ajándékozta a testet.
46. József pedig gyolcsot vásárolt, levette õt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített.
47. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
| 
