1. Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva.
2. Lesték õt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák.
3. Akkor õ ezt mondta a béna kezû embernek: »Állj középre.«
4. Aztán megkérdezte tõlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak.
5. Õ erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
6. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el õt.
7. Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte õt Galileából, Júdeából,
8. Jeruzsálembõl, Idúmeából. Sõt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékérõl is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket mûvelt.
9. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák õt.
10. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék.
11. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak elõtte és így kiáltoztak:
12. »Te vagy az Isten Fia.« Õ azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét. A tizenkettő kiválasztása
13. Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket õ akart, és azok odamentek hozzá.
14. Létrehozta a Tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje õket igét hirdetni.
15. Hatalmat adott nekik, hogy kiûzzék az ördögöket.
16. Ezt a tizenkettõt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta;
17. ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el;
18. és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont,
19. és az iskarióti Júdást, aki elárulta õt.
20. Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyûlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek.
21. Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erõvel hazavigyék õt, mert azt mondták: »Megháborodott.«
22. Az írástudók, akik Jeruzsálembõl jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
23. Ekkor összehívta õket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan ûzheti ki a sátán a sátánt?
24. Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn.
25. És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn.
26. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van.
27. Senki nem mehet be az erõsnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha elõbb meg nem kötözi az erõst, csak akkor tudja kirabolni a házát.
28. Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak;
29. de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.«
30. Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«
31. Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták õt.
32. A körülötte ülõ tömegbõl szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!«
33. Õ így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?«
34. Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülõkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim.
35. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nõvérem és anyám.«
| 
