1. Késõbb ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, õ pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.
2. Példabeszédekben sok mindenre tanította õket:
3. »Halljátok! Íme, kiment a magvetõ vetni.
4. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.
5. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,
6. de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnõttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
8. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnõttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«
9. Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«
10. Mikor egyedül maradt, a vele lévõk és a tizenkettõ megkérdezte õt a példabeszéd felõl.
11. Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,
12. hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bûneik bocsánatot nyerjenek«. A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata
13. Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?
14. A magvetõ az igét veti.
15. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.
16. Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,
17. de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.
18. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,
19. de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti õket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.
20. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«
21. Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?
22. Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
23. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
24. Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sõt ráadást is adnak nektek.
25. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.« Példabeszéd a vetés növekedéséről
26. Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.
27. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.
28. Mert a föld magától termi meg elõször a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.
29. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás«.
30. Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?
31. Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;
32. de ha elvetették, felnõ és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.«
33. Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.
34. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.
35. Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«
36. Erre azok elbocsátották a tömeget, õt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte õket.
37. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.
38. Õ pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törõdsz vele, hogy elveszünk?«
39. Õ fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.
40. Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«
41. Erre nagy félelem fogta el õket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«
| 
