1. Ezután így folytatta: »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.«
2. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, õket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott elõttük.
3. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestõ a földön nem tudná megfehéríteni.
4. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.
5. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«
6. Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve.
7. Erre felhõ szállt alá, beborította õket, és a felhõbõl szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok«.
8. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát.
9. Amikor jöttek lefelé a hegyrõl, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
10. Õk a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: `feltámad a halálból'.
11. Aztán megkérdezték tõle: »Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek elõbb el kell jönnie?«
12. Õ így felelt nekik: »Illés, amikor eljön, elõször helyreállít mindent. Akkor az Emberfiáról miért van megírva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tûrnie?
13. Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint írva volt felõle.«
14. Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték õt.
16. Jézus megkérdezte õket: »Mirõl vitatkoztok egymással?«
17. A tömegbõl valaki ezt felelte: »Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,
18. mindenütt megragadja õt, a földhöz vágja, õ pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy ûzzék ki, de nem tudták.«
19. Õ így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tûrjelek még titeket? Hozzátok õt ide!«
20. Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta õt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett.
21. Õ megkérdezte az apját: »Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?« Az ezt válaszolta: »Gyermekkora óta.
22. Sokszor tûzbe és vízbe vetette õt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.«
23. Jézus így szólt hozzá: »`Ha valamit tehetsz'? Minden lehetséges annak, aki hisz!«
24. A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: »Hiszek! Segíts hitetlenségemen!«
25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: »Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belõle, és többé bele ne menj!«
26. Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva õt, kiment belõle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt.
27. Jézus pedig kézenfogva fölemelte õt; az pedig fölkelt.
28. Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték õt a tanítványai: »Mi miért nem tudtuk kiûzni?«
29. Azt felelte nekik: »Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság által.« Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról
30. Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; õ azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt.
31. Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik õt, de miután megölték, harmadnapra feltámad.
32. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték õt megkérdezni.
33. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte õket: »Mirõl beszélgettetek az úton?«
34. Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük.
35. Ekkor leült, odahívta a tizenkettõt, és azt mondta nekik: »Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.«
36. Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik:
37. »Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.« Az idegen csodatevő
38. Ekkor János azt mondta neki: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt ûz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.«
39. Jézus azt felelte: »Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni.
40. Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van.
41. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.
42. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
43. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned,
44. mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tûzre.
45. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned,
46. mint ha két lábaddal együtt a gyehennára vetnek.
47. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek,
48. ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.
49. Mindenkit tûzzel fognak megsózni.
50. Jó a só; de ha a só ízetlenné válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.«
| 
