1. Abban az idõben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
2. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.«
3. Õ azt felelte nekik: »Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett õ és akik vele voltak?
4. Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levõknek, csak egyedül a papoknak?
5. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek?
6. Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt.
7. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: `Irgalmat akarok és nem áldozatot', nem ítéltétek volna el a vétleneket.
8. Mert az Emberfia ura a szombatnak.« A béna meggyógyítása
9. Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba.
10. Íme, volt ott egy elszáradt kezû ember. Hogy megvádolhassák õt, megkérdezték tõle: »Szabad-e szombaton gyógyítani?«
11. Õ azonban ezt felelte nekik: »Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt?
12. Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.«
13. Ezután így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik.
14. A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el õt.
15. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte õt, és õ mindegyiküket meggyógyította,
16. de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét,
17. hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott:
18. »Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Ráadom a Lelkemet, és õ ítéletet hirdet a nemzeteknek.
19. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját.
20. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gyõzelemre nem viszi az ítéletet.
21. Az õ nevében reménykednek a nemzetek.
22. Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Õ meggyógyította, s a néma beszélt és látott.
23. Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: »Csak nem ez a Dávid fia?«
24. A farizeusok ennek hallatára azt mondták: »Nem ûzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.«
25. Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: »Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad.
26. Ha a sátán kiûzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az õ országa?
27. Ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Így õk maguk lesznek a ti bíráitok.
28. De ha én az Isten Lelke által ûzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.
29. Vagy hogyan mehet be valaki az erõsnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha elõbb meg nem kötözi az erõset? Csak úgy tudja kirabolni a házát.
30. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyûjt velem, szétszór.
31. Ezért mondom nektek: Az emberek minden bûne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
32. Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendõben.
33. Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcsérõl lehet megismerni.
34. Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bõségébõl szól a száj.
35. A jó ember a jó kincsébõl jó dolgokat ad elõ; a gonosz ember pedig gonosz kincsébõl gonosz dolgokat ad elõ.
36. Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.
37. Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.«
38. Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tõled egy jelet látni.«
39. Õ azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.
40. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.
41. A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert õk megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
42. Dél királynõje föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert õ eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon. A tisztátalan lelkekről
43. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál.
44. Akkor azt mondja: `Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve.
45. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az elõzõnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.«
46. Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele.
47. Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.«
48. Õ ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?«
49. Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim.
50. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nõvérem és anyám.«
| 
