1. Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték õt, hogy mutasson nekik égi jelet.
2. Õ így válaszolt nekik: »Amikor beesteledik, azt mondjátok: `Jó idõ lesz, mert vöröslik az ég.'
3. Hajnalban pedig: `Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.' Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idõk jeleit azonban nem tudjátok!
4. A gonosz és házasságtörõ nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta õket és elment.
5. Amikor tanítványai átmentek a másik partra, elfelejtettek kenyeret vinni.
6. Jézus így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!«
7. Azok erre így tanakodtak egymás közt: »Nem hoztunk kenyeret!«
8. Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tõlük: »Kishitûek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek?
9. Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel?
10. És a négyezer ember hét kenyerére, hogy hány kosárral szedtetek fel?
11. Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekrõl beszéltem nektek! A farizeusok és a szaddúceusok kovászától õrizkedjetek!«
12. Ekkor felfogták, hogy nem arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok tanításától.
13. Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?«
14. Õk ezt felelték: »Egyesek Keresztelõ Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.«
15. Erre megkérdezte õket: »És ti kinek tartotok engem?«
16. Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élõ Isten Fia.«
17. Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.
18. Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kõsziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erõt rajta.
19. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.«
20. Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy õ a Krisztus. A szenvedés és a feltámadás első megjövendölése
21. Ettõl az idõtõl kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektõl, fõpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.
22. Péter erre félrehívta õt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tõled, Uram! Ez nem történhet meg veled.«
23. Õ azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz elõlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törõdsz, hanem az emberekével!«
24. Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.
25. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.
26. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
27. Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsõségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint.
28. Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az õ országában.«
| 
