1. Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szõlõjébe.
2. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte õket a szõlõjébe.
3. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren.
4. Azt mondta nekik: `Menjetek ki ti is a szõlõbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.'
5. Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.
6. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: `Miért álltok itt egész nap tétlenül?'
7. Azt felelték neki: »Mert senki sem fogadott fel minket.' Erre azt mondta nekik: `Menjetek ki ti is a szõlõbe.'
8. Amikor beesteledett, a szõlõ ura így szólt intézõjéhez: `Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsõkig.'
9. Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt.
10. Mikor az elsõk sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de õk is csak egy-egy dénárt kaptak.
11. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:
12. `Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted õket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.'
13. Õ azonban így válaszolt az egyiküknek: `Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14. Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?'
16. Így lesznek az utolsókból elsõk és az elsõkbõl utolsók.«
17. Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik:
18. »Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a fõpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik õt,
19. és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.«
20. Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult elõtte, hogy kérjen tõle valamit.
21. Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.«
22. Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelybõl, amelybõl én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!«
23. Õ erre azt mondta nekik: »A kelyhembõl ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
24. Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre.
25. Jézus azonban magához hívta õket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.
26. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok,
27. és aki elsõ akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok.
28. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
29. Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte õt.
30. És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«
31. A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«
32. Jézus megállt, odahívta õket és így szólt: »Mit akartok, hogy tegyek veletek?«
33. Azok azt felelték neki: »Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.«
34. Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték õt.
| 
