1. Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus elõre küldött két tanítványt.
2. Azt mondta nekik: »Menjetek be az elõttetek lévõ faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.
3. Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni õket.
4. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:
5. Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd õ, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián«.
6. A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik.
7. Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, õ pedig felült rájuk.
8. A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták.
9. A tömeg, amely elõtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!«
10. Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda ez?«
11. A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretbõl.«
12. Jézus bement a templomba és kiûzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította.
13. Azt mondta nekik: »Írva van: `Az én házamat az imádság házának fogják hívni', ti pedig rablók barlangjává teszitek azt«.
14. A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s õ meggyógyította õket.
15. Amikor a fõpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket mûvelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek.
16. Azt mondták neki: »Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok: `Kisgyerekek és csecsemõk ajkáról készítettél magadnak dicséretet?'«
17. Aztán otthagyta õket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
18. Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett.
19. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.
20. Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?«
21. Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe', megtörténne.
22. Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«
23. Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a fõpapok és a nép vénei. Megkérdezték tõle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?«
24. Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tõletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
25. János keresztsége honnan volt? A mennybõl vagy az emberektõl?« Azok így tanakodtak egymás közt:
26. »Ha azt mondjuk: `a mennybõl', azt mondja majd nekünk: `Akkor miért nem hittetek neki?' Ha pedig azt mondjuk: `az emberektõl', félünk a néptõl, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.«
27. Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre õ azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«
28. »Vajon errõl mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsõhöz és így szólt: `Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szõlõben!'
29. Az így válaszolt: `Nem akarok', de késõbb meggondolta magát és kiment.
30. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: `Igenis, Uram!' De nem ment ki.
31. A kettõ közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az elsõ.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedõk és az utcanõk elõbb mennek be Isten országába, mint ti.
32. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedõk és az utcanõk azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat késõbb, hogy higgyetek neki. Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről
33. Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szõlõt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlõknek, és idegen földre utazott.
34. Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlõkhöz, hogy szedjék be a termését.
35. A bérlõk azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az elõzõknél többet, de azok éppúgy tettek velük is.
37. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: `A fiamat majd tiszteletben tartják.'
38. De a bérlõk, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: `Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.'
39. Megragadták õt, kidobták a szõlõn kívülre és megölték.
40. Amikor tehát eljön a szõlõ ura, mit fog tenni ezekkel a bérlõkkel?«
41. Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szõlõt pedig más bérlõknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«
42. Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban: `A kõ, amelyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben'?
43. Ezért mondom nektek, hogy elveszik tõletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.
44. Aki ráesik erre a kõre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«
45. Példabeszédeit hallva a fõpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél.
46. Ekkor el akarták õt fogni, de féltek a tömegtõl, mert az emberek prófétának tartották õt.
| 
