1. Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
2. »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzõt készített fiának.
3. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzõre, de azok nem akartak eljönni.
4. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzõre.
5. De azok nem törõdtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
6. a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.
8. Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. Menjetek hát ki a bekötõ utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzõre.«
10. A szolgák kimentek az utakra és összegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzõs ház megtelt vendégekkel.
11. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülõket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzõs ruhába öltözve.
12. Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzõs ruha nélkül?« Az nem szólt semmit.
13. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki õt a külsõ sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
14. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
15. Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják õt tõrbe szóval.
16. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törõdsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«
18. Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!
19. Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.
20. Ekkor megkérdezte tõlük: »Kié ez a kép és a felirat?«
21. Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«
22. Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták õt és elmentek.
23. Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték õt:
24. »Mester! Mózes azt mondta: `Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének'.
25. Nos, volt nálunk hét testvér. Az elsõ megnõsült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.
26. Hasonlóan a második és a harmadik is, sõt, mind a hét.
27. Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.
28. A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«
29. Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30. A feltámadottak ugyanis nem nõsülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31. Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:
32. `Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?' Õ nem a halottak Istene, hanem az élõké.«
33. Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán. Kérdés a főparancsról
34. Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyûltek egy csoportba,
35. és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tõle:
36. »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«
37. Õ azt felelte neki: »`Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl'.
38. Ez a legnagyobb, az elsõ parancs.
39. A második hasonló ehhez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat'.
40. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
41. Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte õket:
42. »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia õ?« Azt felelték neki: »Dávidé.«
43. Erre megkérdezte tõlük: »Akkor Dávid miért hívja õt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:
44. `Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felõl foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet'.
45. Ha tehát Dávid Úrnak hívja õt, hogyan lehet az õ fia?«
46. Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte õt többé kérdezni.
| 
