1. Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
2. »Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«
3. Akkor a fõpapok és a nép vénei összegyûltek a fõpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak.
4. Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
5. De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«
6. Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
7. odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben õ az asztalnál ült.
8. Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás?
9. Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.«
10. Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
11. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Amikor õ kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.
13. Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az õ emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«
14. Ekkor egy a tizenkettõ közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a fõpapokhoz
15. és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom õt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt.
16. Attól fogva kereste a kedvezõ alkalmat, hogy elárulja õt. A húsvéti vacsora előkészítése
17. A kovásztalan kenyerek elsõ napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?«
18. Õ azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: `A Mester üzeni: Az idõm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.'«
19. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettõvel.
21. Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.«
22. Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?«
23. Õ így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.«
25. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta õt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Õ azt felelte neki: »Te mondtad.«
26. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.«
27. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebbõl mindnyájan,
28. mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.
29. Mondom nektek: mostantól nem iszom a szõlõnek ebbõl a termésébõl addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«
30. Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
31. Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: `Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai'.
32. De miután feltámadtam, elõttetek megyek Galileába.«
33. Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.«
34. Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielõtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«
35. Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
36. Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.«
37. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrõdni.
38. Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.«
39. Egy kissé elõbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.«
40. Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta õket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
41. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erõtlen.«
42. Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«
43. Megint visszatért, és újra alva találta õket, mert a szemük elnehezedett.
44. Erre otthagyta õket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal.
45. Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bûnösök kezébe adják.
46. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
47. Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettõ közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a fõpapoktól és a nép véneitõl.
48. Aki elárulta õt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, õ az, fogjátok el!«
49. Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta.
50. Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták õt.
51. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a fõpap szolgájára, és levágta a fülét.
52. Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.
53. Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?
54. De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?«
55. Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.«
56. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták õt és elfutottak. Jézus a főtanács előtt
57. Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a fõpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyûltek.
58. Péter pedig messzirõl követte õt a fõpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
59. A fõpapok pedig, és az egész fõtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,
60. de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül elõállt kettõ
61. és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.«
62. Ekkor a fõpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?«
63. De Jézus csak hallgatott. A fõpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élõ Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«
64. Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhõin«.
65. Ekkor a fõpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást.
66. Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!«
67. Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték
68. és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«
69. Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!«
70. Õ azonban mindenki elõtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.«
71. Amikor kiment a kapuba, meglátta õt egy másik, és így szólt az ott lévõkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!«
72. Õ ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!«
73. Kis idõ múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.«
74. Erre õ elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas.
75. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielõtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.
| 
