1. Amikor megvirradt, a fõpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják õt.
2. Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
3. Amikor Júdás, aki elárulta õt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a fõpapoknak és véneknek.
4. Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!«
5. Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.
6. A fõpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.«
7. Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetõnek.
8. Ezért hívják azt a földet Vérmezõnek mind a mai napig.
9. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték õt Izrael fiai –,
10. és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem«. Jézus Pilátus elő
11. Jézus pedig ott állt a helytartó elõtt. A helytartó megkérdezte tõle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.«
12. Amikor a fõpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.
13. Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?«
14. Õ azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15. Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.
16. Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.
17. Pilátus összehívta õket és megkérdezte tõlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?«
18. Tudta ugyanis, hogy irigységbõl adták õt a kezébe.
19. Miközben az ítélõszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«
20. De a fõpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21. A helytartó tehát megkérdezte tõlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettõ közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!«
22. Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?«
23. Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Õ újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
24. Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sõt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg elõtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétõl. Ti lássátok!«
25. Az egész nép azt felelte: »Az õ vére rajtunk és gyermekeinken!«
26. Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27. Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyûjtötték köréje az egész csapatot.
28. Levetkõztették, vörös katonaköpenyt adtak rá,
29. tövisekbõl koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva elõtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!«
30. Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.
31. Miután így gúnyt ûztek belõle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32. Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33. Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,
34. epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belõle inni.
35. Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin.
36. Azután leültek és ott õrizték õt.
37. A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
38. Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.
39. Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták,
40. és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!«
41. Ugyanígy a fõpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42. »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya õ, szálljon le most a keresztrõl, és hiszünk neki!
43. Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: 'Az Isten Fia vagyok'.«
44. Így gyalázták õt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
47. Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«
48. Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tûzve inni adott neki.
49. A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«
50. Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51. És íme, a templom függönye kettészakadt felülrõl az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52. a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53. Föltámadása után elõjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. A százados pedig, és akik vele együtt õrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
55. Volt ott sok asszony is, akik messzirõl figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57. Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58. Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
59. József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,
60. és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.
61. Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben. A sír őrzése
62. Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyûltek a fõpapok és a farizeusok
63. és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: `Három nap múlva föltámadok.'
64. Parancsold meg tehát, hogy õrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: `Feltámadt a halálból'. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az elõzõnél!«
65. Pilátus azt felelte nekik: »Van õrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.«
66. Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és õrséggel biztosították maguknak a sírt.
| 
