4 Mózes, Chapter 13

1. Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:    2. »Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.«    3. Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:    4. Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,    5. Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,    6. Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,    7. Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,    8. Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,    9. Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,    10. Zebulon törzséből Geddiélt, Szódi fiát,    11. József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,    12. Dán törzséből Ammielt, Gemálli fiát,    13. Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,    14. Naftali törzséből Nahábit, Vápszi fiát,    15. Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.    16. Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.    17. Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre,    18. vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok,    19. maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek,    20. a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.    21. Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.    22. Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel e­lőbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. –    23. Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is,    24. a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.    25. Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei,    26. s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit    27. és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,    28. de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott.    29. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«    30. Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.«    31. Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.«    32. Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű,    33. láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«