4 Mózes, Chapter 32

1. Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld,    2. elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták:    3. »Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón,    4. az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van.    5. Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.«    6. Azt felelte nekik Mózes: »Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök?    7. Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni?    8. Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet?    9. Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott.    10. Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván:    11. `Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem,    12. kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.'    13. Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt.    14. És íme – folytatta –, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen!    15. Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek.«    16. Erre azok közelebb járultak és azt mondták: »Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek,    17. mi magunk azonban felfegyverkezve és harcrakészen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt.    18. Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket,    19. s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.«    20. Azt mondta erre nekik Mózes: »Ha megteszitek, amit ígértek és harcrakészen járjátok az Úr előtt a hadat,    21. s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit,    22. s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt.    23. Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket.    24. Építsetek tehát városokat gyerme­ke­iteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek.«    25. Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: »Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol.    26. Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk,    27. mi pedig, szolgáid valamennyien harcrakészen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod.«    28. Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik:    29. »Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul;    30. ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet.«    31. Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: »Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk:    32. felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«    33. Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül.    34. Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert,    35. Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát,    36. Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat.    37. Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot,    38. Nábót, Baálmeont – nevüket megváltoztatva –, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek.    39. Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték.    40. Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta.    41. Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak.    42. Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.