1. Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt.
2. Kegyelem nektek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
3. Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek,
4. és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért,
5. mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az elsõ naptól kezdve mindmáig.
6. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó mûvet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig.
7. Illõ is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerõsítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.
8. Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.
9. Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben,
10. hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára,
11. telve az igaz életnek Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsõségére és dicséretére.
12. Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak,
13. mert az egész császári testõrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem,
14. és az Úrban való testvérek többsége bilincseimbõl bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét.
15. Némelyek ugyan irigységbõl és versengésbõl, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust.
16. Ezek szeretetbõl, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt;
17. azok meg versengésbõl, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben.
18. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár õszinte szándékkal. Én örülök neki. Sõt, ezután is örülni fogok,
19. mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.
20. Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezõleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsõül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által.
21. Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
22. De ha az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak.
23. A kettõ között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne,
24. tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak.
25. Mivel meg vagyok errõl gyõzõdve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti elõrehaladásotok érdekében, és hitbõl fakadó örömötökre,
26. hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.
27. Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lélekben vagytok, egyetértõen együtt küzdötök az evangélium hitéért,
28. és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektõl. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentõl.
29. Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte,
30. hiszen ti is ugyanazt a harcot vívjátok, amelyet nálam láttatok, és amelyet most felõlem hallotok.
| 
