1. Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai
2. a bölcsesség és fegyelem tanulására,
3. az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,
4. hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.
5. A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,
6. behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.
7. A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.
8. Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,
9. mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!
10. Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,
11. ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!
12. Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,
13. szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!
14. Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«
15. Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,
16. mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!
17. Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,
18. ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.
19. Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.
20. A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,
21. lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:
22. »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?
23. Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:
24. mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,
25. semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:
26. én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,
27. ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«
28. Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.
29. Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,
30. nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:
31. bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!
32. Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.
33. Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.
| 
