1. Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
2. hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
3. mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
4. végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5. A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
6. nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
7. Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
8. Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
9. hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
10. hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
11. hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:
12. »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
13. Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
14. Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«
15. A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
16. Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
17. Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
18. Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
19. A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
20. Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
21. Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
22. A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
23. meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!
| 
