1. Fiam, ha társadért jótálltál, ha kezedet adtad idegenért,
2. ha tulajdon szád szava csapdába ejtett, és rabbá tett saját beszéded,
3. ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj, hiszen társad kezére kerültél. Menj! Sietve keltsd fel a társadat!
4. Ne engedj alvást szemednek, és szendergést szempilláidnak!
5. Vond ki magad, mint a gazella a hurokból, s a madár a madarász tőréből.
6. Eredj a hangyához, te lusta! Nézd az útjait és okulj!
7. Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,
8. mégis megszerzi táplálékát nyáron, összegyűjti élelmét aratáskor.
9. Meddig heversz még, lusta? Mikor kelsz fel álmodból?
10. Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé, összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,
11. és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló! De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás, s az ínség messze elkerül.
12. Semmirekellő az istentelen ember, hamis szájjal jár,
13. hunyorgat szemével, sikál a lábával, és jelet ad ujjával,
14. álnok szívvel gonoszt forral és viszályt hint el szüntelen!
15. Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, váratlanul összeroppan, és nincs számára gyógyulás.
16. Hat dolgot gyűlöl az Úr és hetet utál a lelke:
17. a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet,
18. az álnok tervet forraló szívet, a gonoszra sebtében siető lábakat,
19. a hamis tanút, aki ontja a hazugságot, és azt, aki viszályt hint testvérek közé.
20. Tartsd meg, fiam, atyád parancsait, és el ne hagyd anyád tanítását!
21. Kösd őket szívedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré!
22. Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben, őrködjenek fölötted, amikor alszol, és velük társalogj, amikor felébredsz!
23. Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út,
24. hogy megóvjanak a rossz asszonytól, az idegen nő hízelkedő nyelvétől!
25. Meg ne kívánd szépségét szívedben, és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!
26. Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret, a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.
27. Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy, hogy ruhái meg ne égjenek?
28. Járhat-e valaki izzó parázson úgy, hogy talpát meg ne perzselje?
29. Így jár, aki betér társa asszonyához, aki őt érinti, nem marad büntetlen!
30. Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop, hogy csillapítsa éhségét,
31. mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet, oda kell adnia háza minden holmiját.
32. De az ember, aki házasságot tör, balgaságában vesztébe rohan.
33. Csúfságot és szégyent von magára, és gyalázatát le nem mossa semmi,
34. mert a férfi féltékenysége és haragja nem ismer kíméletet a bosszú napján,
35. nem enged senki könyörgésének, és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.
| 
