Példabeszédek, Chapter 7

1. Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!    2. Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!    3. Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!    4. Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,    5. hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.    6. Kinéztem házam ablakán a rács mögül,    7. és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:    8. ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,    9. szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.    10. És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,    11. nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,    12. hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.    13. Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:    14. »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,    15. ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!    16. Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,    17. meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.    18. Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,    19. mert férjem nincs itthon, messze útra elment!    20. Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«    21. Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.    22. Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,    23. amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.    24. Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!    25. Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,    26. mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!    27. Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.