1. Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?
2. Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,
3. a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:
4. »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!
5. Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!
6. Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,
7. mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.
8. Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.
9. Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.
10. Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,
11. mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«
12. Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.
13. Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.
14. Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!
15. Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.
16. Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.
17. Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.
18. Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.
19. Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.
20. Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,
21. hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.
22. Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.
23. Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.
24. Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,
25. még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.
26. Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,
27. amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.
28. Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.
29. Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,
30. ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.
31. Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.
32. Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!
33. Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!
34. Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,
35. mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.
36. Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!
| 
