1. Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
2. A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
3. Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény. NÚN
4. Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«
5. Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.
6. Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.« PÉ
7. Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
8. Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant. CÁDÉ
9. Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.
10. Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.
11. Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!« QÓF
12. Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!
13. Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.« RÉS
14. Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője. SIN
15. Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.
16. Király az Úr örökkön-örökké, kipusztultak országából a pogányok. TAU
17. A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,
18. hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.
| 
