1. ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2. Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét?
3. Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!
4. Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal,
5. hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.
6. Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.
7. Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös tengerhez jutottak,
8. de ő megmentette őket nevéért, hogy megismeretesse hatalmát.
9. Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.
10. Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.
11. Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük.
12. Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek.
13. De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben,
14. hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában.
15. Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket.
16. Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére.
17. Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját.
18. Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket.
19. A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták.
20. Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével.
21. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
22. csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren.
23. El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.
24. Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének.
25. Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.
26. Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuk a sivatagban,
27. s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban.
28. Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.
29. Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk.
30. De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett.
31. Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre.
32. Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott,
33. mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával.
34. Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik.
35. Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket,
36. bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.
37. Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,
39. tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben.
40. Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.
41. A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42. Ellenségeik sanyargatták őket, s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.
43. Gyakran megszabadította őket, de ők csak ingerelték szándékaikkal, s elmerültek gonoszságukban.
44. De ő meglátta, amikor nyomorogtak, és meghallgatta kiáltásukat.
45. Megemlékezett szövetségéről, és nagy irgalmában megszánta őket.
46. Irgalmat szerzett nekik mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.
47. Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a nemzetek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsekedhessünk dicséreteddel.
48. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«
| 
