1. ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2. Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3. s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
4. Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
5. Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
6. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
7. Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
8. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
9. mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
10. Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
11. mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
12. Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
14. Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
15. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
16. hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
17. Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
18. Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
19. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
20. Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
21. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
22. mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
23. Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
24. látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
25. Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
26. Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; kétségbeestek a veszedelemben.
27. Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
28. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
29. A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
30. És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
31. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
32. magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
33. Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
34. termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
35. De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, melyen víz nem volt.
36. Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
37. Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
38. Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
39. Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
40. Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
41. De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
42. Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
43. Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?
| 
