1. Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,
2. arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
3. »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
4. nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,
5. amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«
6. Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.
7. Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!
8. Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!
9. Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.
10. Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!
11. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.
12. Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«
13. Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.
14. »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
15. Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.
16. Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
17. Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.
18. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«
| 
