Zsoltárok, Chapter 137

1. Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.    2. A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,    3. mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.    4. Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?    5. Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!    6. Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!    7. Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«    8. Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!    9. Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!