1. A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2. tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3. szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4. Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7. Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8. Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10. ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11. Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12. de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13. Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15. Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17. Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18. Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20. akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24. lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.
| 
