Zsoltárok, Chapter 144

1. Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.    2. Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.    3. Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?    4. Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.    5. Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!    6. Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.    7. Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,    8. akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!    9. Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.    10. Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.    11. Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.    12. Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.    13. Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,    14. marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.    15. Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!