Zsoltárok, Chapter 17

1. Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.    2. Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.    3. Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.    4. Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.    5. Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.    6. Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!    7. Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!    8. Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem    9. a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,    10. bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.    11. Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.    12. Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.    13. Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,    14. karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.    15. Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.