Zsoltárok, Chapter 19

1. A karvezetőnek. Dávid zsoltára.    2. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.    3. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.    4. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket:    5. az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.    6. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának.    7. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.    8. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.    9. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet.    10. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.    11. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.    12. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges.    13. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől,    14. és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok.    15. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!