Zsoltárok, Chapter 32

1. Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.    2. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.    3. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.    4. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.    5. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.« És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.    6. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.    7. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.    8. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; rajtad tartom szemem.    9. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.    10. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.    11. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!