1. Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2. Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3. Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4. Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek! Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5. Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket!
6. Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7. Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8. Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9. Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10. Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11. Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12. Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13. Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
14. Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15. De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16. Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17. Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18. Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19. Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20. Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21. Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22. Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23. Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24. Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25. és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26. Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27. De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28. Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.
| 
