Zsoltárok, Chapter 36

1. A karvezetőnek. Az Úr szolgájától, Dávidtól.    2. Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik, szeme előtt nincs Isten félelme.    3. Színe előtt álnokul cselekszik, hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.    4. Gonoszság és csalárdság szájának beszéde, tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.    5. Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze, minden utat, amely nem jó, kipróbál, s nem gyűlöli a rosszat.    6. Uram, az égig ér kegyességed, a fellegekig hűséged.    7. Igazságosságod olyan, mint az Isten hegyei, ítéleteid hatalmas mélységek; fenntartasz, Uram, embert és állatot.    8. Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod! Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek.    9. Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket.    10. Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot.    11. Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre, igazságodat az igaz szívűekre.    12. A kevélység lába ne taposson, s meg ne ingasson a bűnös keze engem.    13. Íme elhullanak a gonosztevők, úgy megkergeted őket, hogy meg sem állhatnak.