Zsoltárok, Chapter 38

1. Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.    2. Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.    3. Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.    4. Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.    5. Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.    6. Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.    7. Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.    8. Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.    9. Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.    10. Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;    11. szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.    12. Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.    13. Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.    14. Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;    15. olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.    16. Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!    17. Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«    18. Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.    19. Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.    20. De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,    21. akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.    22. Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!    23. Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!