Zsoltárok, Chapter 39

1. Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.    2. Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«    3. Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.    4. Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.    5. Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«    6. Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.    7. Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik. Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.    8. Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.    9. Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.    10. Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.    11. Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.    12. Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!    13. Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.    14. Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!