Zsoltárok, Chapter 40

1. A karvezetőnek. Dávid zsoltára.    2. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám,    3. meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből. Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette.    4. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.    5. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.    6. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.    7. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,    8. ezért így szóltam: »Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam,    9. hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.«    10. Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; íme, nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod!    11. Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben.    12. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem, kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,    13. mert számtalan veszély környékez. Utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem.    14. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre.    15. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem.    16. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: »Úgy kell neked!«    17. Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.    18. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!