Zsoltárok, Chapter 41

1. A karvezetőnek. Dávid zsoltára.    2. Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.    3. Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.    4. Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.    5. Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«    6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,    7. s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.    8. Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.    9. »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«    10. Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.    11. Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!    12. Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.    13. Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.    14. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!