1. A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2. Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3. Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4. Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5. Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6. Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7. Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8. Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9. Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10. De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11. Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12. Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13. Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14. Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15. Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16. Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17. hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18. Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19. Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20. noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21. Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22. nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23. Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24. Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25. Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26. Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
| 
