1. A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének.
2. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.
3. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.
4. Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet.
5. Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed:
6. hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
7. Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája.
8. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.
9. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.
10. Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.
11. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát.
12. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.
13. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.
14. Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
15. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
16. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.
17. Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
18. Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.
| 
