1. A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2. Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3. figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4. az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5. Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6. Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7. Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8. Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9. Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10. Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11. Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12. benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13. Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; és ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
14. Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
15. aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
16. Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
17. Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
18. Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
19. Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
20. Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket. Mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
21. Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
22. Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
23. Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
24. Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe, a vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el, ezért bízom én, Uram, tebenned!
| 
