Zsoltárok, Chapter 57

1. A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.    2. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.    3. A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.    4. Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.    5. Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait, foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.    6. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!    7. Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.    8. Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,    9. éneklek és zsoltárt zengek! Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!    10. Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,    11. mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.    12. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!